Tegnap informatikaórán a Skypon rövid csoportmegbeszélést tartottunk, mert rájöttünk, hogy ezek a felmérések nem is lesznek olyan egyszerűek.
Kovács Panna bevallotta, fogalma nincs, hogyan kell felmérni egy kertet. Vonalzóval biztosan nem megy.
Kis Petyának az jutott eszébe, hogy az idős emberek, például az ő nagyapja is, néha nagyon mogorvák tudnak lenni. Mi van, ha nem állnak velünk, szóba?
Végül a következőkre jutottunk. A fölméréseket többféleképpen tudjuk elvégezni:gyorsan de viszonylag pontatlanul, lassan, de viszonylag pontosan, és Gyuricza Zsoltisan, amihez igazából ott sem kell lennünk.
A gyors, ha úgy tekintjük a keretet, mintha téglalap lenne, vagy téglalapokból lenne összerakva. Megsaccoljuk a téglap(ok) oldalait és kiszámítjuk a területet. A saccolni egyikünk se nagyon tud, ezért holnapra hozunk egy mérőszalagot, meg egy spulni spárgát és az iskolaudvaron gyakorolunk. Tóth Mari szerint inkább valami eldugott térre kéne mennünk, ne rajtunk röhögjön az iskola.
A lassú és pontoshoz kéne egy hosszú mérőszalag, de ilyenünk nincs, azt találtuk ki, hogy egy spulni zsineg, méterenként görcsölve ugyanúgy megteszi. Ezzel csak az a gond, hogy be kell menni a kertbe és Horváth Márti szerint az első találkozáskor kicsit furcsán veszi ki magát ha rögtön nekiállunk felmérni a kertet. Lehet, hogy igaza van.
Gyuricza Zsolti persze megint valami extrával jött. Azt gondolja, elég megjegyezni a pontos címet. A Google Earth-ön, vagy a Google térképen megkeressük a portát, ráközelítünk, amennyire lehet, a térképen mindig rajta van a lépték is annak alapján nyugodtan tudunk méricskélni, meg számolni. Az ötlet jónak tűnik, ki kéne próbálni.
Nagy Zoliék kertes házban laknak, ő felméri a portájukat, Zsolti meg kiszámítja a saját módszerével, aztán látjuk, hogy működik-e ez a megoldás. A saccolást azért nem hagyjuk el. Ha működik a Google Earth, azzal ellenőrizzük, hogy milyen pontosak voltunk.
A másik nehéz kérdés, hogyan állítsunk be az idős emberekhez, hogy ne mutassanak ajtót azonnal. Én saját nagyszüleimen kívül nem nagyon beszélgetek idős emberekkel. Ők meg szeretnek. Arra gondoltunk, hogy ez biztos nem csak a mi csoportunkban jelent gondot. Meg kéne kérni Kati nénit, hogy magyar órán játsszuk el ezeket a helyzeteket és találjunk ki olyan megoldásokat, ami tuti nyerők. Én például Nagyon jó öregasszony lennék. Zsémbes, házsártos, de azért jószívű.
Szóval ezekben maradtunk. Én vállaltam, hogy a blogban leírom a döntéseinket, de a következő poszt már másé lesz. Találd ki, ki vagyok?
